Pasik... és én... hát mostanában nem vagyok velük egy hullám hosszon...
Mióta végetért a 13 hónapos kapcsolatom...egyszerűen lökök el magamtól mindenkit aki komolyan gondolná... szerintem ez normális... mert igazából azért léptem ki abból a kapcsolatból mert szabadság és függetlenség kellett. Van pár srác aki többet szeretne mint barát... de egyikkel se akarok semmi komolyat... élnem kell...
Most egyről írnék közülük aki különleges... ő az én Fekete Holdam(Black Moon... az ő beceneve) de illik rá, mert nagyon különleges... nagyon ragaszkodik hozzám és mérhetetlenül őszintének bizonyult és mellette nem tudok nem nevetni... annyi hülyeséget hord össze... :D de ha kell akkor komoly(bár nem.. ilyennek még nem láttam). Megismerkedésünk nagyon különleges... és az én türelmetlenségemre vall...Ebédelni voltam a menzán, és ő ott volt Bródys évfolyamtársaimmal... végig szemeztünk és mosolyogtunk egymásra. Én persze nem bírtam várni, egyből fel kellett vennem vele a kapcsolatot. lenyomoztam, hogy hívják és bejelöltem egy közösségi oldalon, ahol írtam neki egy üzenetet... és ő válaszolt és megint bejött a rendkívüli kapkodásom és türelmetlenségem... azóta egyfolytában beszélünk.. néhányszor találkoztunk is... vettünk gumicukrot és paprikás chipset... és keverve ettük.. ami rossz volt... de vicces :) aztán hagytunk a padon két gumimacit romantikázni ami még másnap is ott volt : ) minden este felhív és sokat beszélgetünk, meg persze nevetünk.. :)
Várom a jövőhetet mert sokat leszek vele... majd még mesélek...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése