Második versem...amit bejegyzek...

Semmiség...

Miért is gondoltam, hogy másképp lehet,

Hogy ha megváltozok övé leszek...

Miért is hittem, hogy tényleg kellek neki,

Hogy nem csak a játékszert jelentem neki,

mindig jó voltam, ott voltam, ha ő akarta

Sose volt itt velem, ha nekem kellett volna...

Hűtlen társ ő, mintha így lenne rendjén,

Saját maga fontos csupán, más csak kellék,

Csillogó s vonzó, mint valami ékszer,

Mi kell neked, de ha tiéd csalódsz egészen,

Nem illik hozzás, valami hétköznapi kell

Ráébredsz, hogy az ékszer helyett valami más kell.

"Érintsd meg a lelkem még egyszer, érints meg és aztán engedj el..."

Nem volt olyan jó napom...találkoztam egy "baráttal" és hát döntésre kényszerített a viselkedése.... Unom hogy mindig mindennek úgy kell lenni ahogy neki jó és akkor amikor ő épp úgy gondolja.... így hát nem lesz semmikor se semmi... :D Én senkinek sem leszek a játékszere... szóval az van amit én akarok... mindig... hihi :P

Tervezem egy új vers írását... a következő az lesz amit bejegyzek :)

hmm....

A nap idézete: " És rohanj és táncolj és ugrálj és üvölts vagy csinálj bármit csak lássam rajtad, hogy ÉLSZ..."

Jó napom volt ma az iskolában... sikerült a magyar doga, hülyültünk egész nap... :) Suli után találkoztam egy barátommal és vele is sokat nevettem róla már írtam a második bejegyzésben... : )

Miközben mászkáltunk a városban összefutottuk egy másik sráccal akit azt hiszem megbántottam azzal, hogy mással látott, de egyszerűen nem szívesen találkozom vele mert mindig depis és nem tudok vele egy jó ízüt nevetni, és ráadásul hajt is rám... de ezek után lehet nem fog.. de akkor még jól is jön ki :D...najó nem leszek gonosz... csak néha olyan jó hehe....

" Ha megnyugodtál, hogy így van s az álmod is olyan mint volt, 

Nézz rám úgy mint tegnap, hogy remegjen újra a Hold..."

Új versem :)

Elmúlás

Nemrég fogtad még a kezem,

Nemrég csókoltad a szám,

Mindent megtettél, hogy elvedd az eszem,

S ez sikerült is neked, talán...

Az a sok elmék mi nyomaszt,

Tudtam nem tűnhet el nyomtalan,

Hiányzik mi hátra maradt,

De az emlék bennem halhatatlan.

Az a sok erős érzelem,

Melyet elmúlhatatlannak éreztem,

Minden biztosat mit értettem,

Elsöpört az idő...véletlen.

Hibás voltam, hogy hagytam,

De szinte észrevétlen történt,

Csak a végén döbbenten láttam,

A szerelem nem szerelem többé.

Első bejegyzésem... :)

Elkészült a blogom... ha minden igaz ide életem történéseit...pozitív-negatív élményeit feljegyzem...

ha rendszeresen olvasod megismerheted azt az énem amit nem láthat mindenki... :)

Én és az ellenkező nem....

Pasik... és én... hát mostanában nem vagyok velük egy hullám hosszon...

Mióta végetért a 13 hónapos kapcsolatom...egyszerűen lökök el magamtól mindenkit aki komolyan gondolná... szerintem ez normális... mert igazából azért léptem ki abból a kapcsolatból mert szabadság és függetlenség kellett. Van pár srác aki többet szeretne mint barát... de egyikkel se akarok semmi komolyat... élnem kell...

Most egyről írnék közülük aki különleges... ő az én Fekete Holdam(Black Moon... az ő beceneve) de illik rá, mert nagyon különleges... nagyon ragaszkodik hozzám és mérhetetlenül őszintének bizonyult  és mellette nem tudok nem nevetni... annyi hülyeséget hord össze... :D de ha kell akkor komoly(bár nem.. ilyennek még nem láttam). Megismerkedésünk nagyon különleges... és az én türelmetlenségemre vall...Ebédelni voltam a menzán, és ő ott volt Bródys évfolyamtársaimmal... végig szemeztünk és mosolyogtunk egymásra. Én persze nem bírtam várni, egyből fel kellett vennem vele a kapcsolatot. lenyomoztam, hogy hívják és bejelöltem egy közösségi oldalon, ahol írtam neki egy üzenetet... és ő válaszolt és megint bejött a rendkívüli kapkodásom és türelmetlenségem... azóta egyfolytában beszélünk.. néhányszor találkoztunk is... vettünk gumicukrot és paprikás chipset... és keverve ettük.. ami rossz volt... de vicces :) aztán hagytunk a padon két gumimacit romantikázni ami még másnap is ott volt : ) minden este felhív és sokat beszélgetünk, meg persze nevetünk.. :)

Várom a jövőhetet mert sokat leszek vele... majd még mesélek...