Merengés...

Régi elmúlt dolgok gyakran eszébe jutnak az embereknek, hol egy-egy emlék miatt, amit egy helyszín, egy hang vagy egy szó eleveníti fel, hol pedig csak a szív...amit nem lehet elhallgattatni....
Vajon mi köt minket össze egy emlékkel? Csak annyi, hogy megtörtént? Talán, mert jó is volt, és most már nincs és hiányzik?? Az idő sokmindent meggyógyit...mondják sokan... :) de azt senki nem mondja, hogy ki kell tartani míg az idő elmúlasztja a sebeket, és addig jobban és jobban fog sajogni mint bármikor....
Oly közeli a múlt...mintha tegnap még nem is lett volna semmi baj, és ma már minden összehullott....és kilátástalanná vált a holnap...Az ember próbálkozik, hogy valaki másnál kapja meg amit eddig megszokott, és akkor rá kell döbbennie, hogy egy elhatározás a fejünkben nem elég ahhoz, hogy megnyíljunk és közel engedjünk valakit, aki még meg is adná amit elvesztettünk....Vajon mért tartjuk a 2 lépés távolságok a szívünktől? Hogy senki ne bántson többé csak úgy érhető el, hogy senki sem lesz közel hozzánk többet??? Ez talán butaság...de van mikor nem mer kísérletezni az ember... Így marad boldosgás merítése az emlékekből....és a mai napig a párnájával alszunk el....

Annyira nyomasztó...

Napok óta szakad az eső... annyira lehangol... mintha ősz lenne, az elmúlás hónapja...de nem ősz van...és ebből kifolyólag nem is múlik semmi sem....sajnos???
Annyira ki akarok már menni a tóra egyedül...sétálni, gondolkozni, és kikapcsolódni... de nem lehet... szakad az eső...és ha most elállna akkor sem lehetne gumicsizma nélkül... hát remek =D 


Napi idézet:
"Őrizd a percet, mert ami eljön az el is múlik...ezt a halandók tudják csak igazán..."

Idézetek

Amik az elmúlt napok történéseire illenek:

"Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg..."

"Nem hibáztatlak azért, mert önmagad vagy, de te sem hibáztathatsz azért, hogy én ezt utálom..."

 Ezek pedig 1-2 hónappal ezelőtt történtekre illenek... :)

"Csak mert nem szeretek harcolni, nem azt jelentik, hogy nem is tudok.."

"A megbocsátás egyszerű szó, de nehéz megtenni, miközben megbántottak..."

"Néha mikor azt mondom jól vagyok, azt akarom, hogy valaki a szemembe nézzen és azt mondja: "Mond az igazat"...."

"Miattad nehéz bíznom magamban és abban aki körülöttem van... "

"Fáj, minden elfelejtett szó, mint fűszálnak a hosszú hó...
Ez a szakítás is csak neked jó
Igen fáj, mert tudom mást mondtál
Máshogy érzeted mint most, mond miért így akarod?

Hát mond mivel lehetne feledni,
Ami együtt volt, s ami rólunk szólt
S ahogy tudtál szeretni.
Igen fáj, mert itt hagytál egyedül,
mint ki bűnös és menekül
Úgy mentél, de a remény veled repült.

Fáj ahogy változik a világ,
S hogy nélküled megy tovább,
De sosem felejtem hangulatát,
Igen fáj, mert tudom változtál,
Máshogy érezted mint most,
Mond miért így akarod....????"


:( :( :(

Miért várom hogy elmúljon, ha múlhatatlan? Miért akarom, ha nem akarhatom?

Ezek a kérdések kavarognak a fejemben egy jó ideje.... Mindenki mást lökök el magamtól, pedig lehet, hogy segítségre lenne szükségem? Vajon egy befejezett történet valódi lezárásához kell valaki aki segít? Ez az én gyengeségem, vagy mindenki így van ezzel?
Játszom az erőset, és a "havert"... holott ez is csak egy szánalmas megoldás arra, hogy kapcsolatban maradjak vele...
Egy erős elhatározás miért nem szünteti meg az érzelmeket.... lehet hogy türelmetlen vagyok...és nem adok elég időt magamnak??? És mazochista, hogy a kapcsolatot mindenáron fenn akarom tartani vele? :(

"Könnyeim hullnak a párnára borulva,
Sírok egy végtelen könyvet lapozva...."

Egy titkom valakinek...

"Mikor minden véget ért, akkor ő volt a kezdet..."

Egy hangulatjellel kezdődött minden... egy közösségi oldalon megnézte az adatlapomat... nagyon aranyos srácnak látszott...aztán az első találkozáskor kiderült, hogy mégse úgy néz ki, ahogy a képen... : D De ez tetszett... az újdonság varázsával hatott rám...és a közvetlen viselkedése, az a sok közös tulajdonság és érdeklődés csak még vonzóbbá tette számomra. Azonban az a sármos kisfiús arc hiányzott kicsit, de ez a hiányom hamar eltűnt... minthogy azok a gátlások is, amik ismeretlenségünkből kellett volna hogy legyenek. :) Délutánokat töltöttünk együtt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Beszélgettünk, sétáltunk.... és ami a legfontosabb felhőtlenül nevettünk....És boldog vagyok, mert ez még csak a kezdet.... 

Road - Tűnj el

Egy régi kép
Most már szép emlék
Mert hidd el, élvezem,
Hogy nem vagy már velem
De nekem így lesz jó
Kár minden szó
Eleget játszottál
Keress valaki mást

Nekem már nem kell a csókod
(Nem kell a csókod!)
Nem kell, hogy hozzám érj
(Ne érj hozzám!)
Ismerlek drágám
(Igen!)
Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy
Hát tűnj el!
Hát tűnj el!

Unom rég
Azt a sok mesét
Te úgy voltál velem
Mint ahogy nélkülem
Velem te ne ordíts!
Engem ne szoríts
Tudod, nem érdekel
Hogy te most mit érzel

Nekem már nem kell a csókod
(Nem kell a csókod!)
Nem kell, hogy hozzám érj
(Ne érj hozzám!)
Ismerlek drágám
(Igen!)
Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy
Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy
Hát tűnj el!
Hát tűnj el!
Na tünés!

Nem kell a csókod
Nem kell, hogy hozzám érj
Ismerlek drágám
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Veled ugyanúgy üres az ágy

Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Veled ugyanúgy üres az ágy
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Nem
Nincs szíved
És hazug a szád
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Nem veled ugyanúgy üres az ágy

Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
(Te sem vagy más!)
Veled ugyanúgy üres az ágy

Te sem vagy más!

http://www.youtube.com/watch?v=GC3MKyzNInY

Hát ennyi az utóbbi időre... aki érti az érti...aki nem háát.... sok mindenről maradt le de a lényeg benne foglaltatik ebben a számban :)