Miért várom hogy elmúljon, ha múlhatatlan? Miért akarom, ha nem akarhatom?

Ezek a kérdések kavarognak a fejemben egy jó ideje.... Mindenki mást lökök el magamtól, pedig lehet, hogy segítségre lenne szükségem? Vajon egy befejezett történet valódi lezárásához kell valaki aki segít? Ez az én gyengeségem, vagy mindenki így van ezzel?
Játszom az erőset, és a "havert"... holott ez is csak egy szánalmas megoldás arra, hogy kapcsolatban maradjak vele...
Egy erős elhatározás miért nem szünteti meg az érzelmeket.... lehet hogy türelmetlen vagyok...és nem adok elég időt magamnak??? És mazochista, hogy a kapcsolatot mindenáron fenn akarom tartani vele? :(

"Könnyeim hullnak a párnára borulva,
Sírok egy végtelen könyvet lapozva...."